Bácsszentgyörgy község honlapja

Bácsszentgyörgy község története
A helységet Szent Györgynek szentelt katolikus templomáról nevezték el.
A török hódoltság korában betelepült szerbek a magyar helynevet Gyurityé formálták, ebbõl magyarban Gyúrity lett, majd 1904-ben az országos helységnév rendezés után Györgypuszta. A település önállósulásakor, 1947-ben, egészítették ki a középkori Szentgyörgy nevet Bács megkülönböztetõ névelemmel, mivel magyarlakta területen akkor 17 település nevében szerepelt Szent György neve.

A középkori falut 1425-ben említik elõször oklevelekben. A helység tekintélyére legkiválóbban az 1520-1522-es Bodrog vármegyei tizedlajstrom mutat. E szerint a kalocsai érseknek járó egy egész terület dézsmáját itt gyûjtötte össze maga az itteni Cirjék nevezetû szentgyörgyi plébános, a helybeli Kövér György nevû bíró szérûjén. E tájat és Szentgyörgyöt is a mohácsi vész tette pusztává. Mária Terézia Cothmann fõtanácsosa Kovács mérnökkel végigjárta az elpusztított Bácska, Gyúrity-pusztát mint Nagybaracska éléskamráját felvették újra telepítendõ kamara puszták jegyzékébe. Az 1772-es baracskai ún. úrbéri rendezéssel Gyúrity-puszta Baracskához tartozik. Sok baracskai ide is költözött. Egészen új fejezet indul 1885 után. A baracskaiak Nagybaracska határában vásároltak földeket, így sokan itt eladták jó minõségû birtokaikat s megkezdõdött a visszavándorlás. Neszét vették ennek a környezõ falvak lakói: a németek, bunyevácok, magyarok s itt vásároltak földeket. 1944/45-ben malenkij robot címén, a Szovjetunióba hurcoltak 11 helyi férfit és 5 nõt. Bácsszentgyörgy háromnyelvû község volt a II. világháborúig. Magyarok mellett bunyevácok és németek lakták. Az elmúlt idõk emlékeit a helytörténeti gyûjtemény õrzi. Kulturális életet a mûvelõdési ház, a klubkönyvtár és egy ifjúsági klub biztosít.